A betegek ellátására, segítésére évtizedeken át kizárólagos jogot formált az állam, néhány kivételtől eltekintve csak állami intézményekben volt lehetőség egészségügyi ellátásra. Napjainkban azonban a civil szervezetek is bekapcsolódnak, bekapcsolódhatnak a szolgáltatási rendszerbe. A fejlett jóléti demokráciák többségében a közjavak előállításában, a közszolgáltatások biztosításában a nonprofit szektor, mint harmadik szektor már kivívta a helyét az állam és a piac között, illetve mellett.
A hátrányos helyzetű társadalmi csoportok segítésének szándéka mellett a 90-es évektől kezdve az önszerveződés szabadságának újbóli felfedezése, az orvosláshoz, a gyógyításhoz, a társadalom egy részének a saját egészségéhez való megváltozott viszonya is a nonprofit szerveződések létrejötte felé mutatott. Megváltoztak az emberek igényei és szükségletei, az állami intézmények által nyújtott szolgáltatásokba, azok színvonalába, minőségébe vetett bizalom jelentősen csökkent. Az uniformizált, személytelen módon nyújtott szolgáltatások helyett egyre inkább egyénre szabott szolgáltatásokat igényelnek az érintettek. A nonprofit szervezetek, mivel tevékenységük viszonylag rugalmasan igazodik a szükségletek, igények kialakulásához, ezekre való reagálásukkal olyan feladatokat is vállalnak, amelyek korábban nem jelentek meg a közszolgáltatási kínálatban.
