A szenvedélybetegségnek sok arca van. Ahogy a gyógyulásnak és megelőzésnek is. A szenvedélybetegség és -kezelés témakörei egyszerre szólnak a függéstől szenvedő embereknek, gyermekeiknek, házastársaiknak, segítő szakembereknek, tanároknak és szülőknek.
A szenvedélybeteg emberek ellátásával foglalkozó civil szerveződéseknek ki kell mondaniuk a valóságot az alkoholizmusról, feltárniuk a drogfüggőség gyökereit, rávilágítaniuk a játék- és internetfüggőség mibenlétére, és szólniuk a józanság boldogságáról is, és arról, mennyit szenved egy gyermek, ha szenvedélybeteg szülő neveli. A szenvedélybeteg emberekkel foglalkozó civilek nem keresnek bűnösöket, nem hibáztatnak, nem kárhoztatnak. Őszintén szólnak a visszaesésről és fájón valóságosan villantják fel a függő szülők gyermekeinek érzéseit. A szenvedélybetegek közösségi ellátása olyan önkéntesen igénybe vehető, hosszú távú, közösségi alapú, az ellátott otthonában, illetve lakókörnyezetében történő gondozás, amelynek célja az életmódváltozás elindítása, segítése és folyamatos nyomon követése.
A nappali ellátást biztosító intézmények az ellátást igénybe vevők részére szociális, egészségi, mentális állapotuknak megfelelő napi életritmust biztosító szolgáltatást nyújtanak. A helyi igényeknek megfelelő közösségi programokat szerveznek, valamint helyet adnak a közösségi szervezésű programoknak, csoportoknak. Ezek a civil szolgáltatások általában nyitott formában, az ellátotti kör és a lakosság által egyaránt elérhető módon működik.
